Tag ~ 8 kérdés & 8 válasz
31 jan 2011 Vélemény?
itt: Uncategorized
Mivel alapból imádom az ilyen kitöltögetőseket, legalább agyalnom kell azon, hogy mit rakjak össze, ezért nagyon megörültem neki, mikor Bogcánál olvastam ezt, meg a szabad felhasználásnak is örültem :) Én sem jelölök meg senkit, mivel ez az oldal nem pörög annyira, mint a privát, szóóóval :) De saját szórakoztatásomra, meg mert természetesen még tanulni kellene UV-ra…hát persze, hogy minden izgalmasabb :D
Tehát a kérdések:
1. Miért kezdtél el blogolni?
Igazából már fogalmam sincs. Ha jól emlékszem, 16 évesen kezdtem el blogot írni, de akkor még rendes naplószerűen, ahova minden gondomat-bajomat-véleményemet-hisztimet, akármimet leírtam, leginkább azért, mert egyre több időt töltöttem a számítógép előtt, illetve mert a suliban is sokat kellett ugyebár órán jegyzetelni, és ráuntam a kézzel való naplóvezetésre. Egyébként azt hiszem, 10 éves korom óta írok-írtam naplót. Néha még ma is előfordul, de általában csak egy-egy gondolatot fejtek ki, nem azt rögzítem, hogy mi történt. Aztán az valahogy megszakadt, és elkezdtem privát blogot írni, amit a mai napig vezetek, immár azt hiszem több, mint 2 éve. Na oda aztán megy minden. Ezt pedig azért írom, mert hiányzik a nyilvános nyavalygás, illetve valahova fel szerettem volna tölteni az általam készített gyöngyékszerekről készült képeket, de mostanság két oka is van annak, hogy nincsen itt semmi. Az egyik az időhiány, leginkább az ékszerkészítéshez, illetve sokszor erőm nincs a rohangálás után leülni, és a pici gyöngyöket fűzni, másrészt ha írnék valamit, ami elgondolkoztat, az mindig úton-útfélen, de legalábbis olyankor jut eszembe, amikor nem vagyok netközelben, és papír-toll sincs nálam, hogy leírhassam. Mire pedig ideülnék, legtöbbször széthullanak a gondolatok, vagy ha el is kezdem írni, kitörlöm, mert nem áll össze egésszé :(
2. Ha bárhová utazhatnál a világon és a pénz nem számítana, akkor hova és miért mennél?
Körbeutaznám a világot! :D De komolyan, mindent látni akarok. Mármint szeretnék. Persze több, mint valószínű, hogy ez nem fog összejönni, álmodozni viszont attól még lehet :) Igazából először bejárnám az össze népszerű helyet, majd azt is, ahol nem nyüzsiznek a turisták…nehéz erre válaszolni azt hiszem. Ausztráliába és Új-Zélandra szerintem mindenképp, de nem tudom megmondani, miért.
3. Van/volt olyan tanárod aki mély nyomot hagyott benned, befolyásolt téged és a személyiségedet? Ha igen, akkor hogyan?
A gimis magyartanárom befolyásolt olyan szinten, hogy lebeszélt az újságírásról. Más ilyet nem nagyon tudnék mondani. Illetve de, az általános iskolai fizikatanáromat, aki egy életre megutáltatta velem a tantárgyat, és elvette a kedvem attól, hogy bármilyen közelebbi kapcsolatba kerüljek ezzel a témával. Illetve még egy embert mondanék ide, aki szintén az általános iskolámhoz köthető, és könyvtáros néni volt. Azt hiszem, a nyilvános szereplés bármilyen formájától ő vette el a kedvemet, amikor egy vers- és prózamondó versenyen nem gyengén megkritizálta a kiejtésemet, meg azt, hogy egy picit pösze voltam. Amivel nincs semmi baj, csak éppen kicsi voltam hozzá, és hatalmas traumaként éltem meg, főleg mert iszonyat lelkesen tanultam meg egy akkor még nagy terjedelműnek tűnő szöveget betűről betűre.
4. Ha egy híres emberrel tölthetnél egy napot, akkor ki lenne az és mit csinálnátok?
Nagyon fáradt vagyok, nem tudok megnevezni senkit, de mindenféleképpen olyan lenne, akit példaértékűnek gondolok, esetleg inspirál, vagy csak simán erőt tudok abból meríteni, amit véghez vitt, épp ezért leginkább beszélgetnék vele, és megtudnám, mi lakhat a közönség felé mutatott álarc mögött.
5. WC-papír: felülről vagy alulról lógjon le a “füle”?
Itthon nincs WC-papír tartó, a radiátoron lakik a guriga, szóval ez itthon nem létfontosságú kérdés, de azt figyeltem meg másnál, hogy a legtöbb helyen felülről lóg a “füle”, ami tök logikátlan. Szóval ha véletlenül felfúrásra kerül, akkor felhelyezési rajzot fogok elhelyezni mellé, hogy a családom tagjai ne rontsák el :D
6. Egy dolgot újracsinálhatnál az eddigi életedben. Mi lenne ez? Élnél a lehetőséggel?
Nem élnék a lehetőséggel. Hiszek abban, hogy a dolgok nem történnek véletlenül vagy ok nélkül. Ha valaminek meg kell történnie, hiába csinálnám másképp, valószínűleg úgy is bekövetkezne később, csak lehet, hogy rosszabbak lennének a következmények. Erre jó példa az, amit egy filmben láttam, amikor megpróbálja az időt visszapörgetve megmenteni az úr élete szerelmét, de bármit csinál, előbb-utóbb mindig meghal a hölgy. Nos, azt hiszem, én is így vagyok ezzel.
7. Mesélj a házikedvenceidről (ha vannak)!
Egy kutyusunk van itthon, aki szinte családtagnak számít, bár nem lakik bent, mert anyukám nem szereti a házban az állatokat. Egy azt hiszem 7 éves golden retriever lányról van szó, akit még a 13. szülinapomra kértem :) Azóta imádja mindenki :) Kép pedig régebbi bejegyzésben van róla. ja, és nagyon kis játékos, aranyos, olyan, mintha még mindig kölyök lenne…:) Sok dologra nincs megtanítva, és ha szeretetrohama vagy hiánya van, akkor egyébként is kissé irányíthatatlan lesz…:) Plusz egy csomószor ő szokott lenyugtatni 8illetve attól nyugszom meg, ha simogatom), meg sokszor van, hogy neki mesélem el, mi a bajom…és ha nem is érti meg, legalább nem szól be vagy nem ítél el :)
8. Nagyvárosban, kisvárosban vagy faluban laksz?
Hát ez megnevezése szerint kisváros, de leginkább agglomerációnak tudnám nevezni, az többet elmond róla. Nem szeretem, nem is nagyon tudok semmit megmondani, mi hol van, mert csak közigazgatásilag tartozom ide, egy hasonló másik kisvároshoz kötnek inkább szálak, amit szintén nem szeretek :D Nehezen viselem az itteni embereket (a fiatalokat leginkább), meg azt, hogy rengetegen költöztek ide a fővárosból, csak épp azt felejtették el, hogy nem ott vannak, és ha a szebb környezetért jöttek ide, akkor ne szemeteljenek úgy, mint ott, ahonnan jöttek, mert aztán ez a hely sem fog jobban kinézni.
totál nem kreatív cím
15 okt 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Nos, tudom, ezt senki sem olvassa, és megnéztem, mikor is írtam ide utoljára, hát elég régen volt, ha mégis nézi valaki, az max a twitter sáv változását láthatja, hah. Még a gyöngyfűzéssel is leálltam az utóbbi időben, nem szép tőlem.
Igazából a konyhában kellene állnom, és nekiállni sütit sütni, de persze egyedül nagy nulla vagyok a témához, anya pedig nincs itthon. Persze, ma van az ölelés világnapja, én meg örülök, ha a plüsstigrisem meg fog ölelni. De hogy megpróbáljak könnyíteni a szerda óta tartó letargikus helyzetemen, befeküdtem az imént anya – illetve ha pontosak akarunk lenni, a szüleim – ágyába, amibe kicsi koromban annyit tanyáztunk a tesómmal (innen a ‘szüleim’ téma, mivel akkor még ketten aludtak benne), reggelente ebben ittuk meg a kakaót, a meséket ebből az ágyból néztük, és ide lehetett bújni anyához és apához, ha rosszat álmodtunk, vagy valami baj volt. Szerintem teljesen jogos a feltételezés, hogy ezen sorok megírása előtt bebújtam, és megnyugvást kerestem, igaz, már 20 éves vagyok és nem 5…A legjobb pedig az, hogy nem találtam, talán egy idő után elmúlnak az ilyen varázs-hatások, és egyedül kell szembenéznem a problémákkal, illetve jelen pillanatban olyan fájdalommal, amiről nem gondoltam volna, hogy jelentkezni fog, az állapotokat ismerve, meg magamat. Azt hittem, ennél keményebb vagyok, de ez most egy önismereti tévedés. Vagy túl sokáig játszottam, hogy engem nem lehet bántani, mert erős vagyok és ezt magam is elhittem. Hát nem, nem vagyok erős, sőt, talán gyengébb és érzékenyebb is vagyok, mint az átlag. Persze, sokat szoktam sírni, és teszem azt két napja – szégyen, nem szégyen, a ‘tragédia’ napján inkább ittam, csak hogy ne sírjak és ne legyen olyan szörnyű, hát most megnézhetem magam -, de mindig inkább stresszlevezetésként gondoltam rá, pedig hányszor bőgtem azért, mert rossz volt, mert fájt….
Valószínűleg azért nem segített az sem, hogy idejöttem laptoppal az ölemben, mert rádöbbentem, hogy minden múlandó, és múlandó az is, hogy kiskoromban ettől megnyugodtam, az is, hogy a szüleim együtt éltek, és oly sok minden más is, ami jelen pillanatban a lelkemet nyomja, de ez nem az a hely, ahol feltétlenül le akarom ezt teljes valójában írni. A szemüvegemre száradt cseppektől már alig látom a betűket, de próbálkozom kitartóan az összeszedett írással…
Be kell vallanom, nem így képzeltem el ezt az egészet, se magát a jelenetet, ami lezajlik, se az utána következő érzéseket. Persze egy év mégis csak egy év, ami alatt rengeteg minden történt, és nem múlik el nyomtalanul, az emlékek is megmaradnak – épp ezért nem fogok semmit sehonnan letörölgetni és kitörölgetni, az emlékeim így is, úgy is velem vannak, akkor meg teljesen mindegy, van-e látható nyoma…mert az arcomon meg nyilván van. Rossz, hogyha körbenézek a szobába, eszembe jutnak dolgok, és ugyanez a helyzet azzal is, ha a városban megyek egyedül…Azt hiszem, nem lesz vidám ma kimozdulnom, de talán egy hatalmas napszemüveg mögött nem fogják látni az esetlegesen legördülő könnyeket.
Én voltam az ostoba, eddig csak sejtettem, most már kezdem érezni a súlyát, kit és mit vesztettem, de erre mindenki csak utólag jön rá… nem jó ez így… és remélem a legjobbakat, mert ha a megjósolt és egyébként bevett szokás fog érvényesülni, akkor még jobban magam alá kerülök.
hangulathoz zenét
04 szept 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Állatira pörgök a gólyatábor óta, most meg kb sikerült még egy jó hírt kapnom, szóval most ezt tudnám non-stop nyomatni, és denszelni rá (kár, hogy a lábam viszont állatira fáj)….Pedig már kezdtem elásni magam, hogy mekkora kis béna vagyok, de neeeeem =)))
újabb random
25 aug 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Kegyetlen fos tud lenni, hogy nincs, vagyis nem volt itthon kellő mennyiségű tej a kávémhoz. Oké, nem igazi kávé…3 deci tejbe 3 az egyben porkávé, de a tudathoz nekem bőven elég…meg nincs kávéfőzőnk. Ja, és csak azért akadok ki, mert amúgy nem szeretem a tejet, az egyetlen formája, ahogy hajlandó vagyok magamhoz venni. Persze lehet az is bejátszik a fos ízélménybe, hogy előtte letoltam egy túrórudit…így persze, hogy nem olyan édes.
Nem ilyen magasröptű dolgokról szándékoztam egyébiránt nyilatkozni, de most kicsit gondolkoznom is kell, mi volt a szándék, mert kiment a fejemből.
De például találtam egy gyönygfűzős újságban cikket arról, hogyan kell szépen ékszert fotózni. Hát omfg, valszeg nekem sosem fog menni, egyrészt mert nincs profi gépem (beharangozás szerint az nem kell), de honnan szedek én hozá olyan cuccokat…és nem csak az én ékszereimet, de így anyukáméit sem tudjuk fotózni :S Csak hogy visszakapcsoljak pl az előző posthoz.
Nem tudom, minek írok semmiségekről. Senkit sem érdekel, csak kifogytam a világmegváltásból. Szarügy :(
*szerk: egyelőre ilyen marad, jobb, mint az előző volt, de nincs hozzá türelmem, hogy jobban belenyúljak
22 aug 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Annyira szeretném én ezt a blogot. Annyira szeretnék bele írni. De tényleg. Csak mostanság valahogy túl sok személyes dolog csúszna ki a számon, aminek nem akarok túl nagy publicitást. Ejjejj, nehéz ügy.
És ha nem személyes, akkor mit tegyek fel ide?
Az biztos, hogy ha lesz időm és energiám, meg kedvem, újrafotózom az ékszereimet. Mondjuk mivel egyelőre nem azért csinálom, hogy mindenki nagyon részletesen lássa, mert nem fűzök megrendelésre – egyelőre nincsenek azt hiszem olyan ismerőseim, akik az anyagárat és a belefeccölt energiát megfizetnék, pláne hogy abból még én is plusszosan jöjjek ki -, ezért nem érdekel annyira. Csak azért mégis, na.
Ja, és teljesen más. De örülnék neki, hogyha ami most foglalkoztatja kicsibuksim, és kitaláltam, az nem lenne szopóka-nyalóka, mert akkor már igazán tököndöföm magam, hogy soha semmi sem megy, amit én kitalálok, és egyedül kell megvalósítanom. Najó, ez így nem igaz, nem csak rajtam áll, csak épp az első lépések megtétele az én dolgom. Hát fákkjee, örülnék neki, ha a dolgok néha maguktól is mennének.
És olyan szép sminket csináltam magamnak, bár itthonra nem tudom minek, hogy kb depressziós vagyok, amiért mindjárt lemosom. Meg mert ez nem hétköznapi, utcára nem viselhető. Meg a kontaktlencsémmel sem, ó, legközelebb szemüvegben kell bulizni mennem. Ó, milyen régen volt ilyesmire példa.
megint gyöngy
02 aug 2010 3 hozzászólás
itt: Ékszerek
Elnézést, ebben az adagban elég ramatyak a képek, főleg az első, mert kevés időm volt fényképezni, és annyira a fényviszonyok sem voltak ideálisak, meg szerintem fáradt is voltam…. arról nem is beszélve, hogy egyenesen sem bírtam tartani a fényképezőgépet…de legalább most a színek nagyjából látszanak.
Egy olívazöld gömb medál =) Hosszú láncon, de azon egyébként nincs semmi. Ennek a legrosszabb a minősége, kicsit sötétebb is, mint a képen, de imádom, új kedvenc =)
Kerek fülbevaló. Meg nem mondom hány centi átmérőjű, de nagy, és picit nehéz is, mert lávakövek vannak belefűzve, amik egy picivel nehezebbek, mint a sima gyöngyök, de nagyon gettósan áll ^^ Ja, és ezt már totál kép alapján csináltam, nem kellett hozzá leírás, csak a netről egy kép.
Ezt a zöld bogyósat pedig a tesómnak csináltam, mert ő nem nagyon fűz gyöngyöt, de a Swarikat kinézte hozzá. (a tesóm egyébként csipkét ver:D). Ugyanaz, mint az én kékem, csak már sokkal gyorsabban meg tudtam csinálni. És ebből még van egy piros verzió is, de azt az egyik barátnőmnek fűztem ajándékba, és nincs róla még sajnos képem, mert elajándékoztam a fotózás előtt =(. Azt kihagytam, hogy ő is egy fülbevaló. =)
pf
02 aug 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Linda Daemonnak, a Durgzone nevű csodálatos magyar együttes énekesnőjének köszönöm, hogy megint színesítette a napomat értelmes facebook státuszával. Ami ugyanis így hangzik:
“RÁJÖTTEM VALAMIRE!!!! MAGYAR ZENE CSAK MAGYARORSZÁGON VAN!!! SEHOL MÁSHOL A VILÁGON NEM SZERETIK ÉS NEM IS ISMERIK EL!!! A megoldás egyszerű, hogy ne halljál magyar zenét: Csupán el kell költözni innen!!!!! Hurrá! Remek ötlet!”
Köszönjük Linda, legalább még egy igénytelen “individualistával’ lenne ‘szegényebb’ ez az ország, menjél csak nyugodtan, nem is kellessz ide ilyen undorító hozzáállással. Különben is, nem a te nagy haverjaid az AFC-s csávók, meg a fél Junkies? Ezek közül meg egyikről sem lehet elmondani, hogy underground zenék lennének, mind hatalmas népszerűségnek örvendnek, egy ekkora országhoz képest.
Ja, és nem, nem vagyok véresszájú magyar zene védő, a a népzenénk kifejezetten marhajó, és ugyan a mulatóst sem szeretem, meg az kalsszik lakodalmas magyar zenét úgy alapvetően, de mire ropná a nép, ha nem ezekre? Nem kifejezetten tudom elképzelni, hogy bárki pl Lady Gagára táncoljon az esküvőjén. A régebbi magyar zenékről nem is beszélve.
Szóval köszi Linda, én nem foglak visszatartani, hogyha menni akarsz!
# 37
18 júl 2010 Vélemény?
itt: Ékszerek
Nos, megint csak a kezemet jártattam, és nem az agyamat, ezért most megint ékszerek következnek :]
Ezt a karkötőt eredetileg kékre terveztem :D Csak nem találtam megfelelő méretű gyöngyöket az elképzelésnek megfelelően. Nagyon kis egyszerű, haladós, és ebben a színben üde is :]
Ő most hatalmas szerelem. Hosszú láncon függ, bár alkalmam még nem volt megsétáltatni, mert ilyen időben általában idegesítenek az ékszerek, nem bírom, ha hozzám tapadnak. Ennél kicsit zöldesebbek rajta az itt türkiznek látszó gyöngyök, de nem voltak túl jók a fényviszonyok.
Ez a medál, aminek szerintem kuglóf formája van, szintén a fényviszonyok áldozata lett, mert szép bogárszínekben játszik. A bogárszínek nálam azt jelentik, hogy olyan, mint a egy-kettőnek a kis kitinpáncélja. Vele mondjuk sokat szenvedtem, az istenért nem akart elég feszes lenni :$
Vele szintén rengeteget szenvedtem, a másik, aki nem akart úgy kinézni, ahogy kellett volna. Nem is lett annyira egyenletes, ami ezen a képen nem látszik szerencsére :D Azt hiszem, ezt ennél jóval lilábbra terveztem, de hát ösztönösen vonzódom a kékhez, és igyekszem mindenhova belecsempészni :)
Igazából ennek az adagnak ő a legrégebbi darabja, és egy barátnőmnek fűztem meg. A szíja ugyanúgy készült, mint az első karkötőnek, és a fények az ő színeit is megették, mert lila és bogárszínű gyöngyök kombinációja, de mivel így is eléggé elcsúszott meglepi, és többször is itthon felejtettem, nem tudtam róla jobb képet csinálni :$
kérem *_*
30 jún 2010 4 hozzászólás
itt: Uncategorized
Én őt szeretném a 20 születésnapomra, valaki légyszi légyszi légyszi *_____* Vagy hát ha idemanifesztálódna vagy ilyesmi, nem rúgnám ki az ágyamból.
Taylor Lautner, vagyis Jacob Black <3
érettségi
27 jún 2010 Vélemény?
itt: Uncategorized
Szóval már ilyennel is rendelkezem. Nagyon szépen befénylik egyébként a német felirat fele:D De ilyen szép, hogy két nyelven is rajta van, éljen a kéttannyelvű érettségi:D
Ami pedig benne van:
Német emelt – 94% (plusz ennek megfelelően a felsőfokú nyelvvizsga)
Angol – 95%
Történelem – 91%
Magyar – 85%
Matek – 71%
Azaz 4 darab ötös és egy szem négyes. Hát eléggé jól összeszedtem magam ahhoz képest, amennyi energiát idén a tanulásba fektettem, sőt az érettségire sem készültem véres verítékkel, mondjuk úgy. Se írásban, se szóbelivel. A németet mondjuk alapvetően lerontottam, az angolt feljebb hoztam, a többit tartottam ^^ Egyébként a magyarról gondolom úgy, hogy teljesíthettem volna jobban, de az írásbeli első részére nekem kevés volt az idő, szóval azzal alapoztam, a szóbeli tételeim pedig. Cöhh, a nyelvtant nagyon elcsesztem, vagyis nem, de abba bele se néztem igazából (egyébként a kérvényírást húztam ki). Az irodalom tétel pedig olyan volt, amit az előző tanárnővel vettünk át, tehát nem is a tudásom volt hiányos, csak az, hogy rá kellett vezetni dolgokra, mert nem jutott magamtól eszembe. Ki ne hagyjam, hogy ez Zrínyi Szigeti veszedelme volt. Hogy a sztori kerek legyen, töriből pedig Károly Róbert gazdasági reformjait igyekeztem bemutatni :D Több-kevesebb sikerrel:D
Alapvetően elégedett vagyok, nagyjából a pontjaim is elegek lesznek (az első helytől eltekintve, oda valami csoda kell, hogy felvegyenek), bár egy módosítás hátra van, az elte-btk annyira nem vonz.
A bankettünk is szuper volt, az utána levő partihely keresés viszont már nem volt egy akkora öröm. De erről nem számolok be részletesebben, azzal már túl személyes élményekről számolnék be.
Előrejelzésként újabb ékszerek várhatóak, megint csináltam egy párat, és új szerelem is van :D
